ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

A ke­res­ke­del­mi szakképzés közel 170 éves múltra te­kint viss­za, 1830 júni­usában nyílt meg ugy­anis Pes­ten Bi­ban­co Gy­ula Ma­no vasárna­pi is­kolája. Eb­ben a ke­res­ke­del­mi is­kolában alap- és középfokú ok­tatás fo­lyt, sőt fog­lalkoz­tak a felnőttek továbbképzésével is. Bi­ban­co is­kolájában már tanították a ke­res­ke­del­mi számtant, könyv­vi­telt, a ke­res­ke­del­mi is­me­rete­ket, áru­is­me­retet, ke­res­ke­del­mi földraj­zot és történel­met va­lamint a ma­gy­ar, német és olasz ny­el­vet. Bi­ban­co is­kolája nem ma­radt els­zi­getelt kísérlet. Tanítvány­ai országszer­te új is­kolákat alapítot­tak. Az 1840-es évek­ben már számos magán- és ke­res­kedő társu­lat által fenn­tar­tott is­ko­la működött.

Pest, Bu­da, Óbu­da egy­esüléséből me­gala­kult új főváros, Bu­dapest első polgármes­tere Ka­mer­ma­yer Káro­ly (a fényképen) fe­lis­merte, ho­gy a főváros fejlődésének egy­ik fon­tos ele­me a ke­res­ke­delem fej­lesztése.

Bu­dapest székesfőváros az első ke­res­kedő is­kolát 1886-ban létesítet­te. En­nek az is­kolának közvet­len jo­gutódja va­gy­unk, va­gy­is itt kezdődik is­kolánk távo­lab­bi történe­te. Irattárunk őrzi évti­zedek­re viss­za­menően a főváro­si ke­res­kedőis­kolák ira­ta­it, any­aköny­ve­it, osztály­naplóit. Eze­ken sok he­lyütt található az is­ko­la alapítási évét, 1886-ot feltüntető bély­egző.

1893-ig további hat ke­res­kedőképző is­kolát hoz­tak létre, ahol sza­kosított képzés fo­lyt általános, műsza­ki, di­vatáru, fűszer, tex­til, dro­gis­ta szakmákban. Egy régi ke­res­kedőis­ko­lai évkönyv­ben ez ol­va­sható: “A ke­res­kedőta­nonc szakjához kell si­mul­nia nemc­sak az áru­is­me­ret­nek, ha­nem a köny­velésnek, le­velezésnek, számtan­nak és földrajz­nak is.” A ta­non­cok a tanítás előtt va­gy után dol­goztak: “a bol­tokban tar­toztak a nap további részét munkában tölte­ni”.

A 18. század utolsó három évti­zedében vi­haros gy­or­sasággal világvárossá fejlődő Bu­dapest égető gond­jai között sze­repelt az is­ko­lahiány. Bárczy István, aki 1906-ban lett a főváros főpolgármes­te­re, a he­lyzet enyhítésére 1909-ben hároméves kis­lakás- és is­ko­laépítkezési prog­ra­mot kez­demény­ezett. Így épült 1910-1912 között számos lakóház mel­lett 55 is­ko­la is, közöttük 1912-ben a Száza­dos út és a Szörény ut­ca sarkán álló, ere­deti­leg ele­mi is­kolának szánt épület.

Az épület ter­vezését Gy­alus László építészre (1865-1941), az Országos Ma­gy­ar Királyi Iparművésze­ti Is­ko­la tanárára bízták.

Gy­alus László már Schu­lek Fri­gy­es mel­lett töltött “ta­noncévei” során is elsősor­ban műemlékek res­ta­urálásával fog­lalko­zott – részt vett például a Mátyás temp­lom he­lyreállításában. Később is főleg ezen a téren tet­te is­mertté a nevét. Ő építet­te újjá a jáki temp­lo­mot, a poz­so­nyi Fe­renc­ren­di temp­lo­mot és ugy­anott a kla­risszák temp­lomát. Mint az is­kolánkról készült (újságból vett) egy­korú felvétel tanúsítja, ak­kor is megállta a he­lyét, ha új épület ter­vezésére ka­pott megbízást. Bár nem emel­ke­dett ko­ra leg­na­gy­obb ma­gy­ar építészei közé, mértéktartó izéléssel tud­ta al­kalmaz­ni a kors­zak túlzások­ra csábító sze­cess­ziós for­ma­kincsét.

A két tor­ny­ot két címer tet­te éke­sebbé, me­ly Spalt János szobrászművész al­kotása volt. A belső terét a Tol­dit il­lusztráló – Na­gy Sándor fes­tette freskók díszítették.

Az épület 1911-ben 24 tan­te­rem­mel, 2 tor­na­terem­mel, 5 szertárral, tanári és igaz­gatói irodával, 5 szolgála­ti lakással, külön óvo­dahe­ly­iséggel, továbbá a man­zard részben 4 fog­lalkozási te­rem­mel került meg­ny­itásra. Az 1911-ben meg­nyílt ele­mi is­ko­la kény­el­me azon­ban nem sokáig tar­tott, mert még ez év no­vem­berében beköltözött az épület­be az Aréna úti polgári is­ko­la ny­olc osztálya. 1912-ben az ad­dig közösen igaz­ga­tott, fiú-és leány­osztály­okból álló polgári is­ko­la különvált, s így már három is­ko­la osz­to­zott az épüle­ten. A három is­ko­la eb­ben a kénys­zerű összezártságban érte meg a máso­dik világháborút.

1944/45 telén, Bu­dapest ost­ro­ma során az épület súly­os káro­kat szen­ve­dett. Elsősor­ban felső két szint­je rongálódott meg. A man­zard tel­je­sen használha­tat­lanná vált. A háború után a he­lyreállítás azon­nal meg­kezdődött. A he­lyreállítással párhu­zamo­san ne­kiláttak a polgári is­kolák megszüntetésének, a három intézmény átszer­vezésének egységes, közös igaz­gatású általános is­kolává.

A ke­res­kedőta­nonc képző is­kolák szin­te válto­zat­lan szer­ve­zet­tel 1945-ig működtek. 1948-ban Közpon­ti Ke­res­kedő Is­kolák néven egy­esítették a bu­dapes­ti fiú-és leány­tanonc is­kolákat, majd átme­neti fel­lendülés után 1950-ben lény­egében megszűnt a ke­res­ke­del­mi képzés Bu­dapes­ten. A ta­nulóképzés hiánya azon­ban igen ha­mar meg­mu­tat­ko­zott. Pótlására 1953-ban meg­kezdődtek az előkészüle­tek. Az ok­tatás 1954. feb­ruárjában in­dult meg újra a Bel-és Külke­res­ke­del­mi Mi­nisztéri­um közvet­len irányításával és felügy­eletével a VI­II. Erdélyi u. 8.sz. alatt. Az is­ko­la igaz­gatójaNa­gy Sándor Dénes lett, aki 1970. márci­usáig ve­zet­te a nevében többször is változó is­kolát. 1954-ben kivált is­kolánkból a vendéglátóipa­ri képzés, az élel­miszer-ke­res­ke­del­mi ta­nulók ok­tatása – megnőtt létszámuk mi­att – 1955/56-os tanévvel külön is­kolában in­dult meg.

1955. szep­tember 1-től is­kolánk – Bu­dapest Főváros Tanács Ke­res­ke­del­mi Ta­nulóis­kolája néven – átköltözött a je­len­le­gi épületének III. IV. eme­letére, Bu­dapest VI­II. Szörény u 2-4 szám alá. Ettől az időponttól számíthat­juk is­kolánk köze­leb­bi történelmét. A bu­dapes­ti ke­res­ke­del­mi szakképzés fejlődését már sem­mi sem tud­ta megállíta­ni, pe­dig súly­os megpróbáltatások érték az is­kolát 1956-ban.

1956. no­vem­berének első nap­ja­iban az épület újból talála­tot ka­pott. Az épület tetőte­re leégett, a lángok mar­taléka lett a IV. eme­leten lévő va­lamen­nyi tan­te­rem és a szertárak bútor­za­ta, fels­ze­relése, va­lamint az irattári any­ag je­lentős része. A képzés az V. Al­kotmány u. 9-11. sz., a II. Jurányi u. 3. és a VI­II. Vas u. 9-11. sz. alat­ti tech­ni­kumok épületében fo­lyt tovább. A he­lyreállítás 1958 ápri­lisáig tar­tott. En­nek során az épület jel­legét meg­határozó két gyönyörű tor­ny­ot nem építették újjá, s az ere­deti man­zard és tetőszer­ke­zet he­lyébe ek­kor került a je­len­le­gi la­pos tetős ne­gy­edik eme­let. A létszám je­lentős megnöve­kedése mi­att a ki­rakat­rendező ta­gozat már nem költözött viss­za.

Az 1963/64-es tanévben Ke­res­ke­del­mi Szakközépis­ko­la nyílt is­kolánkban. A ta­nulók a koz­me­tika- ve­gyi- il­lats­zer, va­gy a rádió-, vil­la­mossági-, műsza­ki cikk eladó szakképesítés mel­lett középis­ko­lai érettségi bi­zonyítványt sze­rez­hettek. Ez a képzés az 1967/68-as tanévben megszűnt, ettől a tanévtől kezd­ve be­indították az emelt­szintű szak­munkásképzést, meg­kezdődött a gy­akor­la­ti ok­tatás kors­zerűsítése, a függet­lenített sza­kok­tatói testület ki­alakítása.

1967-ben vet­te fel is­kolánk Szász Fe­renc – is­kolánk régi ta­nulójának – nevét, s 1989-ig vi­sel­te az alábbi ne­vet: Szász Fe­renc Ipar­cikk Ke­res­ke­del­mi Szak­munkásképző Is­ko­la.

Az 1979/80-as tanévben megszűnt az általános is­ko­lai ok­tatás az épület­ben, azóta is­kolánk a kizáróla­gos használó. Saj­nos, ta­nulóink még ezek­ben az évek­ben is más is­kolák ki­hely­ezett ta­goza­ta­in ta­nul­tak. A Szörény ut­cai épüle­tet tel­jes egészében az 1980/81-es tanévben ve­het­te bir­tokba az is­ko­la, mi­vel a még ben­ne működő általános is­ko­la elnépte­lene­dett. Na­gy Sándor Dénes utóda 1970-től Dr. Győriványi Sándor lett, aki 1987-ben történt ny­ugdíjba vo­nulásáig ve­zet­te is­kolánkat.

1987-2002 között is­kolánk igaz­gatója Dr. Wag­ner László volt. Ve­zetése alatt, 1989-ben szakközépis­ko­lai osztály­ok in­dultak, ek­kor vet­te fel is­kolánk új nevét: Szász Fe­renc Ke­res­ke­del­mi Szakközépis­ko­la és Szak­munkásképző.

1994-ben el­ny­ertük a Világbank támo­gatását, a PHA­RE prog­ram ke­retében új típusú világban­ki osztály­okat indítot­tunk. Először 1999-ben ve­hették át ta­nulóink a tech­ni­kusi ok­le­velet.

Az 1998/99-es tanévtől a NAT be­vezetésével a szak­munkásképzés is megújult. Az első két évben a ta­nulók alapképzésben részesültek, majd utána a 2 éves szak­mai képzés követ­ke­zett. A szak­munkás vizs­ga letéte­le után a diákok kultúrcikk ke­res­kedő, ruháza­ti ke­res­kedő va­gy vas-műsza­ki ke­res­kedő ok­le­velet kap­tak.

A végzett szak­munkások a 2000/2001-es tanévtől nap­pa­li képzés ke­retében érettségiz­hetnek is­kolánkban. A nap­pa­li képzésű felnőttok­tatás 3 éves.

2001-től is­kolánk új ne­ve: Szász Fe­renc Ke­res­ke­del­mi Szakközépis­ko­la és Sza­kis­ko­la, me­ly a 2002/2003-as tanévtől Bo­dosi József igaz­gatásával működött.

Ma­gy­arországon 2003-ban kezdődött el a sza­kis­ko­lai mo­der­nizáció. A tar­talmi megújulás célja az volt, ho­gy csökken­jen a sza­kis­kolában a le­morz­solódók és osztály­ismétlők száma, va­lamint növe­ked­jen a szak­mai képzés presztízse. A fej­lesztési célok között ki­emelt területként sze­repelt a sza­kis­kolák tárgyi feltéte­lei színvo­nalának emelése, va­lamint a hátrány­os he­lyzetű ta­nulókról való gon­doskodás.

Is­kolánk fe­lis­merte a prog­ram időszerűségét, s 2006-ban 2 osztály be­indításával csat­la­kozott a Sza­kis­ko­lai Fej­lesztési Prog­ramhoz (SZFP II.).

Intézményünkben a 9-10. évfo­ly­amon a közis­me­reti ok­tatás mel­lett szak­mai ala­pozás és gy­akor­la­ti ok­tatás is fo­ly­ik. A közis­me­reti ok­tatásunk célja, ho­gy ta­nulóink ala­pis­me­rete­inek hiányát pótol­juk. A szak­mai ala­pozás va­lamint a gy­akor­la­ti ok­tatás során ar­ra törekszünk, ho­gy oly­an – a mun­ka­erőpi­ac igény­einek meg­fe­lelő – kom­pe­ten­ciákat fej­lesszünk ki, ame­ly a szakképzés me­gala­pozásához, va­lamint a munkába álláshoz egy­aránt szüksége­sek.

Be­in­dult is­kolánkban a re­in­tegrációs prog­ram is a 2008/2009-es tanévben. A Sza­kis­ko­la Fej­lesztési Prog­ram meg­határozó ele­me a hátrány­os he­lyzetűek re­in­tegrációja. A szak­mai előkészítő (felzárkóztató) ok­tatás célja a szakképzésbe történő be­kapc­solódáshoz szükséges elméle­ti és gy­akor­la­ti tudáse­lemek megs­zerzése. Az évfo­ly­am­ban oly­an ta­nulók végzik ta­nulmány­aikat akik nem fe­jezték be általános is­ko­lai ta­nulmány­aikat, ill. si­ker­te­lenül tel­jesítették a 9. va­gy a 10. évfo­ly­amot. Itt a pe­dagógi­ai mun­ka szer­vezése nem tantárgyi, ha­nem mo­dul­rend­szer­ben történik. A képzés alap­ja az alap­kompe­ten­ciák (kom­mu­nikáció, probléma­megoldás, szabálykövetés, szo­ciális kom­pe­ten­cia) fej­lesztése, va­lamint a pály­aori­entáció irányítása és erősítése. A képzés során a kom­pe­ten­cia lis­ta szer­ve­sen iga­zodik a szakképző évfo­ly­am mo­duláris köve­telmény­eihez. A képzés gy­akor­la­tori­entált. A pály­aori­entációs sza­kasz végén, a szak­macso­por­tos választást me­gelőzően a ta­nulókat tanácsadással segítjük egyéni portfóliójuk alapján.

A 2008/2009-es tanévtől a Belváro­si Térségi In­tegrált Szakképző Központ ta­gintézménye lettünk. Az ala­pozó képzés is­kolánkban fo­ly­ik, a szak­mai képzés a BE­TISZK közpon­ti képzőhe­lyén történik.

2015. júli­us 1-jétől intézményünk a Nem­zetgaz­dasági Mi­nisztéri­um fenntartásába került, s a Bu­dapes­ti Gaz­dasági Szakképzési Cent­rum ta­gintézménye, neve BGSZC Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolája és Szakiskolája.

2016. szeptember 1-től intézményünk neve: BGSZC Szász Ferenc Kereskedelmi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája.